Az írásbeliség hordozói századokon át az egyházak képviselői voltak. Hörömpő Gergely ezt a hagyományt őrzi modern korunkban is. Huszonhat évig szolgálta lelkipásztorként a diósjenői református gyülekezetet.
Működése alatt kívülről-belülről megszépült, korszerűsödött a templom, s száz év után újonnan építették a toronysisakot is. Nyugállományba vonulása alkalmából a községért kifejtett erőfeszítéseit a „Diósjenő Szolgálatáért” kitüntetéssel ismerte el az önkormányzat. Nevével gyakran találkozhattunk az egyházi és világi lapokban, hiszen tanulmányai, cikkei, glosszái és versei gyakorta megjelennek. Az írás tudományával megáldott ember ő, aki sohasem azért fog tollat, hogy ily módon szerepeljen, hanem csupán akkor, ha belső késztetés motiválja, ha mondanivalója van az emberek felé. Már dédapja – Borzsák Endre, szekszárdi lelkész – is író volt, több írása megjelent a korabeli lapokban.
Ősei századokra visszamenően lelkészek, vagy kántortanítók voltak. Nagyapja megjelent verseivel is találkozhattunk. ’45 után azonban ő sem volt kívánatos személy, sok más hozzá hasonló emberrel együtt. Osztályidegennek tekintették, de személyes szerencséjére édesapja megszerettette vele az irodalmat, lévén otthon akkora könyvtáruk, hogy még egyetemista korában sem igen kellett más forráshoz nyúlnia. A lelkészi munka a hétköznapokon is irodalmi vénát kíván, hiszen egy ember eltemetése, megkeresztelése, egy vasárnapi prédikáció megfogalmazása is ihletet igényel.
Több mint harminc éve annak már, hogy teológus korában egyik professzora felfigyelt a jegyzetei közé véletlenül keveredett versére. Ő javasolta, hogy vigye el a száz méterre lévő Reformátusok Lapja szerkesztőségébe. Meg is jelent a következő számban. Később aztán egyre több helyen jelentek meg írásai. A Pest Megyei Hírlap hitélet rovata adott helyet rendszeresen elmélkedéseinek. Sosem volt az a típusú ember, aki mindenáron el akarja adni magát, bár természetesen örült minden megjelent írásnak, hiszen hazudik az, aki azt állítja, hogy élvezettel ír az asztalfióknak. A Pillanat című újságban, a református fiatalok havilapjában jelent meg írása, korábban az amerikai magyarok lapjában közöltek néhányat verseiből. A rendszerváltozás előtt – miután olvasták itthon megjelent írásait – foglalkozott velük a Szabad Európa Rádió is, s a Kossuth rádióban hallhatták verseit.
Az elmúlt évek során örömmel értesülhettünk arról, hogy a református lelkipásztorunknak öt verseskötete is megjelent. Legutóbb egy válogatás a Spangár-könyvek sorozatban, melynek Pillanat volt a címe, s amely hívei, tisztelői, barátai körében percek alatt elfogyott.
A búcsúztatójára készülve úgy fogalmazott, hogy nem az ünnepi palástot vette fel, hanem mint Jézus öregedő, dísztelen szolgája, a ma már kopottas régit, amit Diósjenőre érkezésekor hordott. Amelyben oly sok diósjenői embert megkeresztelt – sokan köztük már szülővé lettek – s amelyben sok falusi embert elkísért utolsó útjára. Bizton tudjuk, hogy bár élete sorsa visszakormányozta őt szülővárosába, a nevével fémjelzett időszak nem törölhető ki sem a hívek, sem pásztora emlékezetéből!
|
