Jöttek, hogy felfedezzenek, gazdagodjanak és gazdagítsanak. A negyven fokot meghaladó hőség prózaisága és a hegyes-völgyes vidék pazar szépsége meghatározója volt itt töltött napjaiknak. Nem szokványos esemény főszereplői voltak. Megtörtént ugyanis Bárnán az, ami még sohasem: alkotók vertek tábort a Szálláskútnál, a „Hegyeske” nevű formás magaslat alatt, azon a nagyrészt erdős területen, amely egészen másként éli az életét, mint a falu.
Már a vendégek érkezése teremtett egyfajta, bizsergető atmoszférát, melyet jól érzékelt a forróságban visszahúzódó élettér: kalapot viselő idegenek tekintete pásztázta a kis utcákat, a szerényebb, kopottas hajlékokat, vagy az újszerűség nyomait tükröző portákat. A jövés-menést, a mindennapok lüktetését, a változatlanság jellegzetességeit. Kutatták az eredetiséget, azokat a vonásokat, melyek Bárnára különösen jellemzőek. Vázlatokat, fotókat készítettek és aztán elvonultak, hogy ecsettel krétával, kő megmunkálásával alkossanak, visszaadják azt, amit a szem fókuszba gyűjtött, és a benső kiválasztott a fehéren izzó júliusi forróságban.
Az idegenforgalom szemszögéből még érintetlen ez a pompás természeti külsővel megáldott falucska – adták tudtul a toborzó sorok és a két odaadó szervező: dr. Laczkó Ilona Bárna– Mátranovák körjegyzője, valamint Nagy Izidorné mátranováki alkotó.
Adottságai pedig kitűnőek, s ezt a táborozók, Bagó Istvánné (Szécsény), Bárdos Lászlóné (Salgótarján), Dénes Sándorné (Endrefalva), Lipták Péterné (Balatonfenyves), Nagy Izidorné Mátranovák, Pásztor Dávid (Magyargéc), Radics István (Nógrádmegyer), Susánné Torják Erzsébet (Bárna), Szeberényi Júlia (Bátonyterenye) munkája is megerősítette.
Rendhagyó vonásokat mutatott a sajátságos műhelymunka más vonatkozásokban is: az az igazság, ha egy lépést nem tesznek, s csak a szálláshelyük teraszáról, vagy valamelyik szegletéből bámulják a bágyadtan is szépséges tájat, akkor is bizonyságát adják alkotói termékenységüknek. Tudniillik a Bárna Vad Kft. támogatásával a társaság párját ritkítóan igényes vendégházában „laktak,” valóban festőecsetre méltó környezetben. A szobák ablakából elragadó cseresek, tölgyesek magánya, tömött zöldje, az úton lustán kószáló vaddisznók látványa vonzotta, tette kíváncsivá a művészi megmunkálás szerelmeseit.
Az elegáns, piros tetős épület és a park gazdája, háziasszonya, a kedves szavú Zsikla Attiláné azt vallja, olyan értékeket foglal magába ez a táj, amit mindenképpen meg kell osztani másokkal. Elsősorban vadászokat fogadnak, de mások számára is elérhető a vendégház.
Élet Bárnán. Épített és természeti környezet, portrék kis tárháza, csendélet virágokkal, mátracserpusztai ház – alkotásokon. A bárnai templom és környéke több képről is visszaköszön... Ez ugyanis a település ősi magja – tudtuk meg Radics István festőművésztől, művészeti vezetőtől, aki azt is elmondta, hogy – sajnos már csak maradványokban – nagyon szép kontyolt házakat is felfedeztek sétáikon. A szafari parkban tett látogatásaikon pedig tanulmányozhatták az állatok életét, s a képalkotások során ezt is felhasználták.
Gyermek résztvevők is megízlelhették, mi is az alkotótáborozás, milyen az, amikor ügyes kezeiket elismerő biztatás is vezeti: Gajdár Laura (Bárna), Gajdár Milán (Bárna), Zsikla Attila, Zsikla Norbert és Zsikla Gréta (Lajosmizse) sajátos színekkel és formákkal gyarapították a tábori „hozományt.”
Különös varázsa volt az oszlopos alagsori helyiségben a zárónapon rendezett kiállításnak, ahol az ember által megszelídített szépséges „vadonból,” apró részletek voltak láthatók. S melynek akár mottója is lehetett volna Radics István mondata: „itt mindenki akart valami jót csinálni.” Vagy Bagó Istvánné egyik megjegyzése: „újból megtapasztaltuk, hogy mindenki tud adni a másiknak valamit.” Eljött az ünnepre Tóth Károlyné polgármester, Országhné Oravecz Ildikó alpolgármester, Torják Mária iskolaigazgató is. Dr. Laczkó Ilona megköszönte a támogatóknak a Bárna Vad Kft.-nek, Becsó Zsolt megyei közgyűlési elnöknek, a bárnai önkormányzatnak és az iskolának a segítséget. S hangot adott reményének: hagyomány alapjait kívánták lerakni az első alkotótábor megrendezésével. Ízes tájszólásban előadott palóc meséjével köszöntötte az ünnepélyes záráson jelenlévőket Szegedi Alexandra. A helyi Petrence asszonykórus tagjai dalos-táncos összeállításukkal villantottak fel képeket arról, hogyan vigadtak itt egykor a nők és férfiak.
Meglehet, sok évtized múltán úgy emlékeznek majd ezekre a napokra a bárnaiak: éppen, mikor az időjárás gyökereiben átfordulni látszott és sivatagit idéző szárazság suhant át a megperzselt vidéken, ecsetvonások, szénrajzok először örökítették meg ezt az Isten háta mögötti helyet. Megtörve a zártság egyhangúságát, a lélek tüzével egyfajta naplót nyitottak a ma még titkos jövőnek.
|
