Szombaton az ötletgazda és rendező Ipoly Erdő Zrt. megmutatta, hogy versenyzőbarát hozzáállással (azaz közel 300 000 forint összdíjazással), hatékony hírveréssel, remek szervezéssel, lebonyolítással még a különösen nehéz hegyi terepre is hatalmas és rangos mezőnyt lehet összehozni. A Nógrád megyei Diósjenőn és környékén 206-an indultak a különböző hosszúságú táv valamelyikén.
Hazai klasszisunk, Tóth Tamás fölényesen nyerte a „100 000 forintos” főversenyt, a félmaratont (21 km), de megyénk versenyzői is kitettek magukért a három táv valamelyikén.
– Ahogy végignézek a mezőnyön, mintha egy országos bajnokságon lennék – jegyezte meg a neves ellenfelei által ma is nagy becsben tartott salgótarjáni kiválóság Kadlót Zoltán (SAC), amikor a nevezésnél meglátta, hogy kik is állnak a rajtvonalhoz mind 21, mind 7 kilométeren. És akkor még nem is tudta azt – bár sejteni lehetett – hogy a 88 fős kismaratoni mezőnyben – ahol indult – mit tud az egyetlen színes bőrű, gazella-mozgású etiópiai, akit a bemelegítés közben e sorok írója még „kikérdezett” egy kicsit. (Arról a fiatalemberről van szó, aki társával együtt érvényes papírok híján érkezett Európába, majd tranzitországként hazánkba, és vagy 3 hónapja magyarországi menekülttábor vendégszeretetét élvezi.)
Mint a Moissa keresztnevű fiatalember elmondta, a legjobb százba befért hazájában, de a komolyabb edzések kimaradása miatt nincs csúcsformában, és nem a hegyi futás az erőssége, de az árnyas erdők ellenére is fullasztó hőség csak jó neki. Nem volt ilyen zsákbamacska a magyar bajnok (és Mecser Lajos legendás ötezres – 13:29,2 perces – 34(!!!) évig fennálló csúcsát megdöntő) Csillag Balázs, bár mint a rajt előtt megjegyezte, elkövetkező programjai miatt nem akarja nagyon kifutni magát.
De ott volt még többek között Zatykó, Sági, Benedek – hiába no, hosszú évek óta nem emlékszik a „szakmában” senki sem ilyen vonzó pénzdíjakra – és ők pedig másik tarjáni kiválóságunk, a félmaratonon induló Langer Olivér (SAC-Wink) esélyeit csökkentették. Ezen a távon a gyér számú hölgymezőnyből egyedül az olimpiai kerettagságra hajtó Teveli Petra, és hosszútávfutásunk „nagyasszonya”, Földingné Nagy Judit neve „hozta izgalomba” a szép számú érdeklődőt, szurkolót, a rövidebben pedig valamivel több női résztvevő névsorát böngészve és esélyeit latolgatva az ugyancsak megyeszékhelyi Papp Ildikóban bizakodhattunk.
Aztán az eltolt idejű rajtok után nem sokkal már nem a találgatások, hanem a tények következtek. Nyilván a 3,1 kilométeres gyerektáv résztvevői (43) futottak be először, közöttük számos megyénkbeli és diósjenői is, majd nem sokkal később a „takaréklángon” is szélsebes Csillag, akire bizony egészen a fél távig – azaz fölfelé – ragadt a mi emberünk, „Kagya”, de lefelé aztán döntött a fiatalság lendülete. (A „félelmetes” etiópnak” így is majd fél percet adott Zoli). Egy másik Zoli, (Zánki) és salgótarjáni, ha nem is velük, de a többiekkel eredményesen „harcolt” és amatőrként a mezőny első harmadában végzett. A hölgyeknél a békéscsabai Varga és a mi Pappunk fölváltva vezetett és „gyilkolta” egymást, de a hajrá – ha csak „centikkel” is – az alföldi hölgy sikerét hozta. Félmaratonon Tóth igazolta klasszisát, még csak a közelébe sem jutottak az üldözők.
Sokáig harcolt a magyar élmezőnnyel „Langi”, főleg fölfelé, de a legjobbak fokozatosan elmentek tőle, és lefelé még jobban növelték előnyüket vele és a többiekkel szemben. Itt a gyarmati Szabó Sándor, és a helyi, „ jenői” Mócsári Gábor tett ki magáért, mert benne tudott lenni az egyharmadban. Persze egy versengés nem csak a győztesekről és a legjobb eredményekről szól, hanem a sportolás, a mozgás, esetünkben a futás szeretetéről. Gyerekek és veteránok, férj és feleség futott be boldogan a célba, és örült együtt a most aztán igazán boldog győztesekkel, dobogósokkal. És örültek ennek a remek ötletnek a kigondolói, az Ipoly Erdő vezetői, ráadásul a cég anyagi áldozatvállalása pompás mezőnyt varázsolt a Börzsönybe.
– Már egy ideje érlelődött a hegyi futóverseny ötlete bennünk, míg végre elértünk a tettekhez is – nyilatkozta lapunknak Haraszti Gyula, a Zrt. vezérigazgató-helyettese, aki futást kedvelőként természetesen maga is indult a leghoszszabb távon, és elmondta mozgatórúgóik voltak még az erdő közjóléti szerepének, a természet, a Börzsöny szépségeinek megismertetése, az olyan természetbarát sportágak megszerettetése, mint a (hegyi) futás. –Természetesen jövőre is várjuk – de akkor már a teljes maraton távval kiegészítve – a futás szerelmeseit, az erdők barátait, hisz az idei verseny csak a kezdet volt, egy hagyomány megteremtésének első lépcsőfoka – mondotta zárásként.
A kategóriák győztesei és jobb nógrádi női és férfieredmények (abszolút):
Maratonka (3,1 km, 43 induló), lányok: 1. Bujdosó Boglárka (Debrecen) 12,36 perc, 2. Baranyai Anna (SZAFT, Szécsény) 12.58,3. Sági Barbara (Berkenye) 15,26, 5. Méreg Nikoletta (Diós-jenő) 15,53. Fiúk: 1. Haragos Richárd (Budapest) 9,50, 5. Monostori Albert 12,25, 7. Boros Dávid 14,43 (mindkettő Diósjenő).
Kismaraton (7 km, 88 ind.), nők: 1. Varga Éva (Békéscsabai AC) 27,17, 2. Papp Ildikó (SAC) 27,18), 6. Kovács Orsolya (Vitalitás, Balassagyarmat) 34,26, 10. Bertyák Gitta (Diósjenő) 39,52. Férfiak: 1. Csillag Balázs (AC Szekszárd) 22,06. 2. Kadlót Zoltán (SAC) 22,16, 23. Zánki Zoltán (Salgótarján) 29,13, 25. Zentai József (HUFEZE, Pásztó) 30,47 26. Zólyomi Dávid (Bgy) 3123, 31. Bőgér László (Diósjenő) 33,03.
Félmaraton (21 km, 75 ind.), nők: 1. Teveli Petra (ÚTE) 1:19,73 óra, 7. Jónás Marietta (Diósjenő) 2:19.16. 8. Lencsés Éva (Nagyoroszi) 2:23,51. Férfiak: 1. Tóth Tamás (MISI SC) 1:07,14,0, 21. Szabó Sándor (Vitalitás) 1:35,50, 22. Mócsári Gyula (Diósjenő) 1:36,06, 33. Borda Gyula (Vitalitás) 1:50,17, 35. Gúth Erik (Patvarc) 1:50,49, 36. Széles Szilárd (SZAFT, Szécsény) 1:50,54.
|
